'A szerelmednek ne hidd el, hogy beléd van zúgva.Mert ha elhiszed,úgyis elveszi egy ócska sarki kurva.'

'Nevezz őrültnek, a fejem úgyis bolond már. Csak egy bohóc vagyok, a világ cirkuszának porondján..' ;)

'valamikor én jó kislány voltam. de aztán rájöttem, hogy baromi unalmas... rossznak lenni sokkal izgalmasabb.'

'mondhatnám az utca nyelvén: kajakra átbasztál!

mondhatnám kulturáltan: zátonyra futott kapcsolatunk!

mondhatnám, ahogy a haverok: jól beszoptad!

mondhatnám, ahogy érzem: egyedül én bíztam benned ezen a Földön, és ezért rúgtál belém a földön. '

'"Egy csetablakban a lényeget

 hogy vágnád le nem értelek?!

Pár betű vagy meg ékezet,

 ülj le mellém ne képeket

Fotózz a netre a mobilodról,

 mit a tükör, készít a profilodról.

Nem ember vagy, csak adatlap, 

a monitor a világra vak ablak."

'Hazugság volt minden szavad.Hazugság volt, most már ne tagadd..

Mit tegyek, hogy ne gondoljak rád??Gyere vissza és hazudj tovább...'

'Egyszer már mondtam, hogy szeretlek..Majd szólok ha ez megváltozott!!' : )

'A sok véletlen mondat ami kicsúszott és meghatott, a romokból elkapott pár tegnapot, boldoggá tett és elhagyott...'

Szakítok a fájdalommal, összejövök a boldogsággal.. ;)

‎'Azt mondtad, hogy szeretsz és azt mondod, hogy értesz, most azt mondod, hogy gyűlölsz, de látom mégis féltesz..'

'Olyan szexi, hogy a csípőd tekered, Inkább késs csak a sminket ne feledd.'

'Olyat szeretnék veled, amit csak veled lehet, amit mással nem lehet, amit mással nem merek.'

'Ha újra találkozunk, mondd azt hogy jó volt, hogy ennyire vadul még senki sem csókolt.'

'Szeretlek, imádlak, ágyamba kívánlak, ha nem jössz magadtól magammal cibállak!'

'Ha megkaptál használj, én is ezt teszem és hazudhatsz bármit én elhiszem...'

'Vele jó, vele megy a hajó, Ő olyan igazi srác, olyan belevaló, akivel
hajnalig, akivel reggel újra, akivel bármikor lépnék ismeretlen útra..!'

'Csak nézz rám, mire vársz még? Gyere, támadj és szoríts a falhoz! Falj fel, idd a vérem és örökre láncolj magadhoz!'

'Csak érezd a szám,ahogy beléd hasít,én meg marlak újra,tudom hogy ez vadít. '

'Nem bánom, csináld úgy, hogy vonyítsak a díványon!'

'Választ ne adj , karmolj , harapj , ahogy széttépsz a vágytól ,
úgy nevess , szeress , csókolj , nekem NEM NEM NEM elég a szádból...'

Mindenszentek emlékére:

Nem sok emlékem van rólad, de ami megmaradt, az vagy csupa öröm, vagy merő fájdalom. Nyolc év. Ennyi adatott nekünk, hogy megismerjük egymást, hogy szeress, hogy szeresselek.   Amikor kicsi gyermek voltam és ölbe vettél, határtalannak éreztem magam, erősnek, legyőzhetetlennek. Akkor is éreztem, hogy velem vagy, amikor messze voltál tőlem. Talán nem is tudtad, hányszor álldogáltam a házunk előtt a távolba bámulva, várva, hogy egyszer csak feltűnsz az úton. Először csupán apró pont voltál a messzeségben, amely egyre nagyobb és nagyobb lett, végül Apuvá növekedett, és én rohanhattam feléd, hogy a karodba vegyél. Néha a nyakadba ültettél, és kacagva szaladgáltál velem. Ilyenkor óriásnak képzeltem magam, aki meghódítja az eget. Aztán egyszer csak elmentél, és én úgy éreztem, mintha a magasból arccal a földre zuhantam volna. Évekig nem tudtam lemosni az arcomra tapadt sarat. Veled együtt, mintha magamat is elveszítettem volna.
    Nem tudtam, hogy el akarsz menni. Csak eltűntél hirtelen, váratlanul. Nem jöttél munkából, hiába vártalak nap, mint nap, szememmel az útra tapadva. Mindannyiszor futásnak eredtem, ahányszor csak megláttam a távolból egy mindinkább növekvő pontot közeledni, de sosem te voltál. Te soha többé nem jöttél már azon az úton. A csalódottság lassan letörölhetetlenül az arcomra és a szívemre fagyott. Már bízni is elfelejtettem. Karácsonyra sem jöttél haza. Mi mentünk el egy nagy házba Anyuval. Azt mondta, kórházban vagy. Nem értettem, miért ott vagy, miért nem otthon.  Alig ismertelek meg.  Sovány voltál, gyenge, csak az ágyad végére csomózott kötélbe kapaszkodva tudtál felülni. Mintha nem is te lettél volna, hanem egy másik, egy idegen ember. Nem akartalak megölelni, de nem haragudtál. Amikor reszkető kezeddel megsimogattad a fejem, akkor megéreztem valamit belőled. Apu-kezed volt. Láttam a szemedben, hogy megértettél.
    Soha többé nem láttalak. Hazahoztak a kórházból, de én nem mehettem be hozzád. Éjszakánként hallottalak; húsba maró ostorként csapódtak rajtam végig fájdalmad, szenvedésed hangjai. Hiába szorítottam fejemre a párnát, hiába bújtam a takaróm alá, a hangok oda is utánam jöttek. Egyik reggel nagyanyám azt mondta, meg fogsz halni. Nem tudtam, mit jelent ez, csak azt, hogy nem is akarom tudni. El kellett menekülnöm a szó elől, mert ijesztő volt, bénító, rettenetes. Lerohantam az udvarra, és a bérház oldalánál lekuporodva sírtam. Nem is téged, azt hiszem, inkább magamat sirattam. Nem ismertem még a halált, csak azt éreztem, hogy elrabol téged tőlem, nem engedi, hogy lássalak, hogy kiszakítja a szívemet. „Apu, Apu, Apu…”, mondogattam vég nélkül. Nem tudtam elhinni, hogy valaha is nem leszel. „Az nem lehet, az nem lehet”, hajtogattam megszállottan, „Apu mindig lesz, kell, hogy legyen mindig, aki azt mondja: én vagyok az, Apu”!  Az apák nem hagyhatják el a gyerekeiket! 
    …amikor megnéztelek a koporsóban, idegenként tekintettem rád. Az ott nem te voltál. Mindenki sírt, de én nem. Az ott, nem te voltál. Tudtam, hogy nem te fekszel abban a koporsóban, te csak elmentél valahová, ahol nem láthattalak. Egyszerűen eltűntél, kisétáltál a mindennapjaimból, és magaddal vitted az én életem egy részét is. Egy jókora, fontos, örömteli részét.
    Évekig nem tudtam megérteni, hová lettél. Úgy hiányoztál, hogy néha azt hittem, beleőrülök. Egyszer-egyszer hangosan kimondtam: „Apu”, és abban reménykedtem, hogy hallod, csak valamiért nem tudsz válaszolni. Mindenütt kerestelek; a gyermekeikkel kézen fogva sétáló, a lányaikat oltár elé vezető apákban, az utca emberében, szerelmeimben. Az arcoddá formálódó, széltől foszló felhőkben, a patakok csillogó hullámzásában, a tavak mozdulatlan víztükrében, a kád vizébe bámulva, még a pocsolyákban is téged kerestelek, hátha megvillan előttem az arcod, biztonságot teremtő mosolyod. Éveken át minden álmomban jelen voltál, de amikor meg akartalak érinteni, át akartalak ölelni, azonnal elillantál. Láttalak ajtók mögött eltűnni, autóban elsuhanni, de amikor azt hittem, utolértelek, nem voltál sehol.
    Sok éve már, hogy elmentél. Lassanként megtanultam, hogyan sirassalak el, hogyan engedjem útjára bénító fájdalmamat. A gyász gyógyít. Balzsamozza a sebeket, szabaddá teszi a lelket. Megtanultam érted imádkozni is, és akkor megváltozott az álmom. Tudtam, hogy jössz; tiszta, vetett ággyal vártalak, jól felpúpoztam neked a párnát, simára egyengettem a lepedőt, és odakészítettem a frissen vasalt pizsamádat. A csíkosat, amiben utoljára láttalak. Egyszerűen, mintha csak a munkából jönnél, beléptél az ajtón, átöleltél, és nem illantál el, mint a tavaszi virág friss illata a játékos szélben. Apu-kezeddel megsimogattad a fejem, lefeküdtél az ágyba, én betakartalak. Azóta nem álmodom rólad, és nem kereslek a vizekben. Tudom, hol vagy.
    A temető nyugodt csendjében száraz szemekkel, békével telt szívvel állok a sír előtt. „Élt harminchárom évet”, hirdeti az egyre kopottasabb felirat. Fiatal voltál. Fiatal vagy. Virágot teszek a sírra, mécsest gyújtok, és elmondok egy imát. Tudom, hogy hallod. Az apák sosem hagyják el gyermekeiket. „Tudom, hol vagy.”

/Idézetmánia/

Sziasztok.


Sajnálom, az utóbbi egy hónapban elhanyagoltam az oldalt. igyekszem pótolni,de tönkrement a freemail, sok a tanulnivalóm, és az összes idézetem és képem odalett :/.
összekapom magam gyorsan, és jövök az idézetekkel.


Pacsi♥

'Félek, hogy eltűnsz,hogy elveszítelek... Nem bírom nélküled...'

'Nézz a szemembe és a szívembe látsz. Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs. Fogd meg a kezem és ne engedj el soha, Te vagy az életemben a legnagyobb csoda.'

'Azt hiszem ennyire még soha nem voltam senkié...'

'Kaptam jót és rosszat egyaránt az élettől, de a legjobb dolog az volt amikor veled találkoztam..'

' ..És az, ami nélküled lehet, nem kell sosem.'

'Az az igaz szerelem, amikor az ember valakit az életénél is előbbre tart.'

'Mindenki azt mondja, hogy jobbat érdemlek nálad, de én nem akarok jobbat, én téged akarlak... '

'A világon senki se tökéletes. Én meg végképp nem, de úgy szeretem őt, ahogy más nem tudná, és végül is csak ez számít. Vele van esélyem másra, valami jobbra, és ezt nem hagyom elveszni.' ♥

'Teljesült minden mit kívánni tudtam, melletted mindenem megvan mit valaha álmodtam. Minden nap jobban hiányzol nekem, nélküled elvesznék azt hiszem.' ♥

'Még ma is, amikor látom, hogy igazi mosolyra derül az arca, megmelegszik a szívem, mert tudom, hogy nem olyan, mint más. azért mosolyog így, mert vele vagyok. Miattam.'

'Ott ült mellettem, és láttam a tekintetében, mennyire megcsókolna. Én pedig mit tettem? Lesütöttem a szemem. Féltem, hogy rajtam is ennyire látszik a vágy. De aztán arra gondoltam: miért is ne? Nem lenne helyes, az biztos, de ember vagyok, és az emberek olykor bűnbe esnek. Felnéztem... Szemeiben ugyanaz a tűz égett. Felemelte a kezét, és végigsimított vele az arcomon, én pedig szenvedélyesen megcsókoltam. Mintha körülöttünk minden égett volna, olyan forróság öntött el. Nem tudtam levegőt venni, nem láttam, és nem hallottam semmit, de úgy éreztem, most vagyok a lehető legteljesebb.'

'Ha bújnék, csak hozzád, ha nevetnék, csak veled, ha mosolyognék, csak neked, ha sírnék, csak miattad, ha halnék, csak érted...'

'Én csak veled akarok lenni! Mindig...Mindenhol...Az már mindegy igazából, hogy itthon a meleg ágyban, az utcán szakadó esőben vagy éppen egy híd alatt, étel,ital nélkül, a leghidegebben. Tudod, mindegy ,hogy hol, hogyan...csak veled ... ÖRÖKRE!.'

'Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem.' ♥

'Tudod mit szeretek benned? Azt, hogy meghallom a hangod és azonnal megnyugszom, akármilyen bolondok háza is van most körülöttem. Ezen kívül mindent, ami te vagy. Örökre vagy még tovább..' ♥

'Mikor megláttalak, féltem megismerni téged. Mikor megismertelek, féltelek megcsókolni. Mikor megcsókoltalak, féltelek szeretni. Most hogy szeretlek, félek, hogy elveszítelek.' ♥

'Amikor vele vagy, minden értelmet nyer. A szíved kalapál, mellette az vagy, aki lenni szeretnél, nem pedig az, aki tényleg vagy. És a gondolat, hogy nélküle éld le az életed, nemcsak kibírhatatlan, hanem elképzelhetetlen.'

'A kedvenc színe a zöld, szeret vitatkozni, tizenhatodikán született, a nővére gyönyörű, ő pedig az apja szemét örökölte, s ha most megkérdeznéd, hogy szeretem-e...hazudnék.'

'Kitörlöm az üzeneteid, kitörlöm a mosolyod, kitörlöm az illatod. Száműzlek az emlékeimből, és a gondolataimból. Nem más, csak egy feledésbe merült hiba maradsz a szívem legmélyén.'

'Becsukta maga mögött az ajtót, s ezzel a mozdulattal a mellkasomból is kitépte az addig szívnek nevezett, dobogó valamit.'

'‎Senki sem tudja megadni nekem azt a biztonságot, amit eldobtam magamtól. Biztonságban akarok lenni, de számomra nem létezik olyan, hogy biztonság; szeretetet akarok, nem megtűrést, sajnálatot.'

'Tehát nem fogom feladni,
Nem, nem fogok összetörni.
Minden megváltozik, hamarabb, mint hinnéd.
És én erős leszek,
Még akkor is, ha minden elromlik,
Amikor a sötétben állok, akkor is hinni fogok..'

'Ha egyszerűen akarom megfogalmazni: nem tudlak kiverni a fejemből és mikor elválok tőled nagyon nagy űr marad bennem és ezt mindig azzal próbálom pótolni,hogy rád gondolok....egyszóval rosszul érzem magam hogyha nem látlak, nem beszélünk, nem hallak, nem érinthetlek meg. Nem tudok és nem is akarok mással lenni..'

'Tudod, talán csak azért akarok elmenni, hogy visszajöhessek.
Hogy fájjon mikor távolodom, hogy hiányozzak, mikor nem láthatsz és, hogy majd örülj, ha visszatérek.
Igen, talán csak érezni akarom, hogy boldog vagy, hogy viszontláthatsz ... mert visszajövök....'

'Lehet, hogy nem vagyok tökéletes, de mindig magamat adom..' :)

'Találj egy lányt..aki férfinek hív jó pasi helyett..
aki dicsekedik a világnak, ( hogy milyen boldog ) veled.
aki szerint sok izom, és belőtt séró nélkül is jól nézel ki..
aki edzések után is felvállal a barátnőinél.
... Valakit, aki állandóan emlékeztet rá:
Szerencsés, hogy TE vagy neki és nem fog elmenni mással.
Valakit, aki odafordul a világhoz és azt mondja, Ő az..'

'Félek, hogy egyedül maradok. Attól félek, hogy mindig valakinek a barátja, vagy húga, vagy bizalmasa leszek, de soha nem mindene valakinek..'

'Nem mindenki azért hagy el, mert el akar menni.. van aki azért megy el mert már nincs értelme tovább maradni.'

'‎ A legrosszabb perc is jobb veled, mint a legjobb valaki mással. ' ♥