2011. júl. 3.


'Megszerettelek. Te átvágtál. Szenvedtem miattad, de te csak nevettél. Amikor végre megnyugodtam, újra felbukkantál. Akartalak, de te csak azt hajtogattad: "Nem lehet." Majd végül beadtad a derekad. Majd újra eldobtál. Mert kell a szabadság. Majd újra előráncigáltál. Azt állítottad, hogy nagyon nagyon szeretsz, és hogy meghalnál értem, ha kéne. Elhittem. Ha kértem valamit: "Önző vagy". Ha adtam valamit: "Én nem kértem." Ha szépen beszéltem veled, visszaéltél vele. Ha erényesebben beszéltem veled: "Elegem van, hogy bunkózol." Majd újfent kidobtál. És sok hónap együtt töltött idő után, pár nap elteltével új párod lett.Mindent megtettem érted, elviseltem, hogy játszottál velem. És tudod miért? Mert szerettelek. De tudod mit mondok most? Írd fel a nevem. Mert még egy ilyen embert sosem találsz...'

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése